támfalak

A többféle támfal típusban az a közös, hogy a földfal nyomását alapvetően a szerkezet saját vagy a földfal egy részének erre felhasznált tömegével ellensúlyozzuk.

Fő típusai:

• A súlytámfal, amely a nagy tömegéből adódó tömegerő következtében képes a mögötte lévő földtömeget megtámasztani. Építési anyagait a fal alapvető igénybevételeihez választjuk.
• Szögtámfalak vékony, vasbeton szerkezetek, amelyek gyakorlatilag csak töltések megtámasztására épülnek. A stabilitásukat nagy részben a vízszintes talp fölé visszatöltött földtömeg súlya biztosítja
• A gabionfaltömegét kőanyag adja, amit acélhálóból készült kosár fog össze.
• A máglyafal esetén előregyártott vasbeton elemeket máglyaszerűen raknak egymásra, és az elemeket csapolással vagy tüskézéssel kapcsolják össze.
• A homlokfal többnyire előregyártott vasbeton, de ritkán készül fémből, műanyagból, ideiglenes alkalmazásként geotextíliából.

A szegezett falak elsősorban a bevágások, nem állékony domboldalak, sziklarézsűk megtámasztására szolgálnak. A lehetséges alkalmazási területek és szerkezeti megoldások:

• burkolófal nélküli szegezett fal, kötött talajokban, ideiglenes vagy végleges biztosítás;
• szegezés és lőtt-betonos talaj-támfal;
• szegezés + lőtt beton kombinálva esztétikai célú burkolással;
• monolit betonfallal kombinált szegezett talaj-támfal;
• előregyártott vasbeton elemekkel kombinált szegezett talajtámfal. (végleges fal).

A szegezett fal előnye, hogy egyszerre csak kicsi földtömeg marad megtámasztatlanul, rugalmasan, könnyen módosítható, egyszerűen és viszonylag olcsón kivitelezhető. Mechanikai viselkedése és tervezése a vasalt talaj-támfallal lényegében azonos, de az építés közbeni állapotokat is ellenőrizni kell.