szádfalak
A munkagödrök, alapgödrök körülzárásának egyik régi, jól bevált eszközei a szádfalak. A szádfal a talajba vert, egymáshoz vízzáró hornyokkal kapcsolódó, többnyire acél anyagú szádpallókból álló fal.
Néha használnak még fa, vagy vasbeton pallókat is. Az acél pallók jellemzően(a nagyobb inercia miatt) hullámvonal alakúak
Lejuttatásához általában hidraulikus vagy diesel-üzemű verőeszközöket használnak, szemcsés talajban a vibrátor hatékonyabb lehet. A vibrátort daruval emelik a kívánt magasságba és illesztik a vibrálandó szádfalra. A zajcsökkentés érdekében ma már – talajtól függően – akár 15 méter mélységig is le tudják juttatni a pallótsajtolásos módszerrel.
A szádfal lehet ideilenes (pl. körülhatárolás) és bennmaradó szerkezet (folyómedrek, partfalak megtámasztása) is.
Munkagödör szádfallal való ideiglenes körülzárása esetén a szádfal megtámasztja a munkagödör függőleges földfalait, és egyben többé-kevésbé megakadályozza a víz beáramlását, vagyis kettős szerepet tölt be.
Nagyobb munkagödör mélységek esetén az ilyen konzolszerűen működő falat már igen nagy nyomás veszi igénybe, a szükséges beverési mélység és a fal vastagsága is jelentős lenne. Ilyenkor gazdaságosabb a felső végén megtámasztott fal. A megtámasztás lehet dúcolás, vagy kihorgonyzás, vagy ezek ötvözete is.